Gyorsan jelentem a jelenthetőt: Tegnapelőtt volt hivatalosan a Tanabata!! Sajnos nem tudtam átérezni ennek az ünnepnek a jelentőségét, csak annyi tűnt fel belőle , hogy az utcák tele voltak májusfára emlékeztető faágakkal, amiken karácsonyi hangolatot idéző díszek és színes cetlik himbálóztak a párás szellőben.

Gondoltam, hogy megnézem, ki mit kívánt, és csinálok belőle egy kis statisztikát, hogy kielemezzem a japán lelket, de aztán eszembe ötlött, hogy mi van, ha pont miattam nem fog teljesülni a kívánságuk, meg aztán nem is illik ilyesmit csinálni. Sajnos nem kívántam semmit, majd megvárom a hullócsillagokat:) 

A Tanabata története eredetileg Kínából származik, onnan került át Japánba, Vietnámba, Koreába, Taiwan-ra. Ezekben az országokban a mai napig megtartják ezt az ünnepséget. Egy szerelmespárról szól a mese... Réges régen élt egyszer egy gyönyörűségesen szép lány, aki egész nap szebbnél szebb kelméket szőtt a szövőszékén. Egyik nap találkozott egy marhapásztorral, akivel egymásba szerettek. Annyira egymásba szerettek, hogy utána mindketten elhanyagolták a munkát, és csak a szerelemnek éltek. Ezt látva az istenek nagyon megharagudtak, és eltiltották egymástól a párt. Ám úgy elbúsúlt a fiú is meg a lány is, hogy az istenek megsajnálták őket, és megengedték nekik, hogy egy évben egyszer találkozhassanak. Azóta minden év hetedik hónapjának hetedik napján újból egyesül a lelkük a csillagokban. Ha tiszta az ég, akkor sikerült a találka, de ha borús az idő, és netán az eső is esik, akkor sajnos meghiúsult a várva várt találkozás, és sírnak bánatukban mindketten... Úgy emlékszem, hogy nem látszottak az égen a csillagok... sajnos.