Életkép: Reggel, ha épp nem a My Golden Baby kelt, sokszor egy halálhörgés-szerű hangra riadok fel, amit aztán már férfikiáltásnak hallok, majd végül átmegy varjúkárogásba (de lehet, hogy holló?)... nagyon misztikus... Lehet, hogy az alagsorban fogva tartanak egy külföldi diákot, akinek nem ízlett az anyuka főztje, vagy netán a nappaliban merészelt internetezni a laptopján? Midenesetre jobb, ha nyitva tartom a szemem, főleg ha már egyszer felébredtem.

Ismét találkoztam a professzorokkal, akik 3 órán keresztül tesztelgettek, kérdezgettek, vizsgálgattak, míg a végén feladták, és megállapították, hogy nem lesz velem semmi baj Japánban, és ennek örömére elvittek egy okinavai kifőzdébe. Ott ettem ezt az érdekességet. A kérdés: vajon a marha melyik testrészéből származik ez az étel? Aki kitalálja, annak küldök egy igazi, hamisítatlanul japán képeslapot (ígyis-úgyis mennem kell postára, szóval...)

Azt ugye már említettem, hogy az anyuka remekül főz, csak az a baj, hogy mindezt zsigerből teszi. Ezért sajnos nem tudja megmondani, hogy miből mennyit kell az ételbe rakni, úgyhogy én is csak úgy "érzésre" fogom átadni a titkos recepteket :) Az első lépés a fűszerek: nem használ mást, mint sót, borsot, szójaszószt és szakét. (Érdemes befektetni egy jobb minőségű szójaszószba/szakéba)

Kabocha (azaz sütőtök) Ez egy zseniálisan finom étel, és nem kell hozzá más, mint sütőtök, szójaszósz és szake :) Itt megint fennakadhatunk egy apróságon: más az itteni, és más az otthoni sütőtök. De azért talán egy próbát megér. Kb 200 g meghámozott sütőtökhöz annyi vizet kell adni, hogy éppen ellepje, majd öntünk hozzá körülbelül 2 kk szójaszószt, és fél ek szakét, talán még egy-két csipet cukrot. Ebben az esteben nem hiszem, hogy jó ötlet lenne kólával helyettesíteni a szakét. Próbálkozhatunk egy nagyon pici pálinkával, de talán ha nem rakunk bele semmi alkoholt, az se baj. Addig kell főzni, amíg teljesen puha nem lesz.

• Rántotta japán módra: a felvert tojásba szójaszószt öntünk és egy-két csipet cukrot adunk hozzá. Serpenyőben, kevés olajjal kell kisütni. Előny, ha van wok-ja valakinek. Amikor beleöntjük a felvert tojást a serpenyőbe/wokba, hagyjuk, hogy szétterülve süljön egy picit, majd laza mozdulattal :)) próbáljuk átfordítani a másik oldalára. Nem baj, ha nem sikerül, sőt az a lényeg, mert a végén nem egy palacsinta-, hanem egy réteges tekercs-szerűséget kell kapjunk. Sajnos erről nincs képem, és bocsánat, ha nem magyaráztam el eléggé érthetően, de a végeredményben nem a forma, hanem a tartalom lesz a lényeg, ugye :))
• Szintén szójaszósz és tojás kell a következő ételkiegészítőhöz: Keményre főtt tojást két napig kell szójaszószban áztatni (talán jót tesz neki egy-két csipet cukor is :)), majd két nap után hümmögve és nyammogva megenni.

A japánok (tisztelet a kivételnek) nemcsak a halat, hanem a húst is majdnem nyersen (angolosan) szeretik. Természetesen ez csakis a marhahús zsírmentes részére vonatkozik.

A húst egy kicsit kell csak megsütni kevés olajban, hogy épphogy csak színe legyen. Majd vékony szeletekre kell vágni. Tálaláshoz érdemes Worcestershire szószt használni. Vagyis ezt a szószt felhigítjuk egy kis vízzel, teszünk bele vékony karikákra vágott újhagymát, majd ebbe rakjuk/mártogatjuk a húst. Zöldségekkel tálaljuk.

A marhahúsok tetején legelő zöld csillagocskákra és a tartósítás fortélyaira a következő adandó alkalommal fogok kitérni.

Apropó! Tudtátok, hogy ha a tejet kicsit megsózzuk, akkor édesebb és finomabb lesz?!