Nem mindennapi történések voltak ezen a napon a Nagyvilágban. Volt, aki megkapta a diplomáját, volt aki ezen a napon mondta ki a boldogító "igen"-t. Nekik szeretnék elsősorban gratulálni!!!

Az én napom sem volt átlagos.

Ha szombat, akkor tea, és ha már tizennyolcadika, akkor teaünnepség, melyen a saját yukatámban csilli-villizhettem, melyet az egyik mesteremtől kaptam. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy nagy fagyi, vagy mint egy karácsonyi ajándék.

A teaszertartás igazi aromáját a szabadtéri helyszín adta.

A sűrű hagyomány után belecsöppentem a nagyon modern japán ingoványba. Felvezetésnek nem biztos, hogy ez a legjobb mondat. Szóval csapó kettő:

A helyszín ismételten a kedvenc cukrászdám. Lelkesen szervíroztam a blendo kóhí-kat és a músz-sütiket a kedves vendégeknek, amikor csöngött a telefon. Az egyik japán tévétársaság asszisztensnője érdeklődött kedvesen, hogy esetleg, netalántán nem dolgozik-e véletlenül abban a cukrászdában egy külföldi, mert szeretnék meginterjúvoltatni, és hogyha megfelel az elvárásoknak, akkor benne lesz az egyik népszerű tévéműsorban...  Akár így is kezdhettem volna a történetet.

A lényeg, hogy pár nappal később (egészen pontosan szeptember 18.-án) este 8 órakor már ott ültem három kamera és a 10 fős stáb előtt egy olasz étteremben. Az asztaltársaságom: egy román lány, és egy olasz, egy tunéziai és egy ghánai srác, két, nálam pár évvel fiatalabb műsorvezető, és három bakfis (és akkor még kedves voltam:)) középiskolás. A cél az volt, hogy Magyarországot képviseljem, és érdekessé tegyem a japán nézők előtt. Gondoltam magamban: hát ez nagyszerű! Akkor próbálok sok értelmeset, értékeset mondani, hogy aki hallja, az már egyből Magyarországra akarjon költözni lelkesedésében.

Hozzá kell tennem, hogy a forgatás/felvétel előtt háromszor is meginterjúvoltak: "... Mondj híres magyar humoristákat, színészeket! Milyen a magyar férfiideál? (sajnos épp nem volt nálam a párom fényképe...:)) Írd le a magyar énekesek, együttesek nevét!... El tudnál énekelni egy részletet a dalukból?... Milyen tévéműsorok vannak Magyarországon? Milyen válások aránya? Mennyi az átlagkereset? Milyenek a japán férfiak? Mi az, amin a legjobban ledöbbentél, amikor Japánba jöttél?...." stb 

Mindenről jó alaposan kikérdeztek. A harmadik interjúnál már elmondták, hogy valószínűleg majd a gyerekekről, gyerekkorról fogunk beszélgetni. Hálás téma, mert viszonylag sok kulturális dolgot lehet beleszőni a beszélgetésbe.

Rettenetesen izgulva eljött a forgatás ideje... Előtte egy fél órával közölték velünk, hogy a téma a lakáskérdés lesz. Na, csodás! Erről milyen érdekes dolgot lehet beszélni? A lényeg, hogy nekem azt kellett mondanom, hogy egyrészt Magyarországon a férfiak szeretik maguk építeni a házukat, mert így csökkentik a kiadásokat, és mellesleg így jobban fogják tudni szeretni és értékelni. (azt mondták, hogy ez nagyon meg fogja hatni a japán nézőközönséget) Másrészt fontos volt kihangsúlyoznom, hogy a magyaroknak általában nincs két lakásuk. Aki megteheti, annak nyaralója vagy kertje van.  Ennyi Magyarországról... Sajnálom... de azért kíváncsi vagyok a végeredményre

Konklúzió/tanulság: 1. a műsorvezetők még nálad jobban is izgulnak, úgyhogy neked felesleges, 2. ha egy étteremben lesz a forgatás, az még nem jelenti feltétenül azt, hogy megeheted mindazt a finomságot, amit eléd raktak.

Érdekes élmény volt, de a végére már úgy éreztem magam, mint akin szellemi erőszakot végeztek. Lásd: próbáltam behatárolni a diáklányoknak, hogy hol van Magyarország. Én: Európa közepén! Mire erre a román lány: nem is, Románia van középen! Mire erre az olasz srác: hát nem Olaszország...? Végül is minden csupán nézőpont kérdése.