Lássuk akkor az új családot: Egy fiatal, 38 év körüli házapárhoz kerültem majdnem az Isten háta mögé (talán két utcasarokkal beljebb), ahol nincs gyerek, viszont van helyette két cuki kutyuli.
Csupaszív emberek, öröm velük/náluk lenni, úgyhogy ismét jól jártam. Persze kicsit megriasztott a kilenc oladalas házirend olyan kitételekkel, mint például: "ne egyél az ágyon", "ne aludj vizes hajjal törülközővel a fejeden", "köszönj a szomszédoknak", "ha azt akarod, hogy kimossam a nadrágodat, akkor húzd fel a cippzárját, gombold be a gombjait és rakd bele a mosóhálóba"... stb Természetesen a legfontosabbat a végére hagytam: legkésőbb fél 11-re haza kell érnem, mert akkor van a lámpaoltás. Ez egy kicsit rosszul érintett, hiszen a sörözőben mindig este 11-ig dolgoztam, és körülbelül hajnali fél 1-kor értem haza. Sebaj, több alvás, kevesebb pénz. Ez így van rendjén:)
Hála nekik, teljesült egy kis álmom: mondzsát ehettem :) Ez az okonomiyaki kedves barátja. (baloldali pacni a mondzsa, jobboldali pedig az okonomiyaki) 
Utána elmentünk megnézni a helyi szentély ünnepségét. Igazi vidékies hangulat lengte körül a párán és a poron kívül a helyszínt.
Egy csodálatosan nagy taiko dobot ütöttek éppen az istenek tiszteletére és mellé piros lámpással világítottak, hogy az istenek biztosan odataláljanak...
Ami nagyon tetszett, hogy szinte az összes fiatal lányka yukatát viselt, ettől szinte vibrált a levegő.
A néni yakisoba-t lapátol lelkesen.
Kár, hogy nem írták ki: Hófehérkéknek akciós áron...
