Ferihegy: majdnem lekéstem a repülőt, amikor odaértünk, kiderült, hogy 24 kg a bőröndöm. Udvariasan figyelmeztettek, hogy 4 kilóval több van benne, így kilónként 8 ezret kell fizetni. Ám a Madariakat nem olyan fából faragták, hogy megadják magukat holmi súlytöbbletnek: gyorsan, ahányan voltunk, (öten) kipakoltuk a reptér közepén a bőröndömet, a másik kézipoggyászomat. Update-teltük a cuccaimat, így sikerült végül 20 kilóra lefogyasztani. Annyira jól sikerült az akció, hogy a nagy bőröndön sikerült elállítani a kódot, és persze egyikünk sem tudja… Sebaj, legfeljebb láncfűrésszel szétvágom, ha megérkeztem.

A hosszú repülőútnak többek között az a hátránya, hogy az embernek sok ideje van gondolkodni, így hamar eszébe jut, hogy miket felejtett otthon…

Csodás kis helyet kaptam a folyosó mellett, a gép leghátsó részébe. Szerencsére a kis mamuszos japánok még nem sodortak el a nagy vécére járás közepette Előnyei: menekülésnél én jutok ki először, szabadon mászkálhatok. Nem úgy mint, szamurájlelkű, üzletember-külsejű (japán) útitársam, aki azóta a helyén ül, mióta beszállt a gépbe, vagyis már több mint 9 órája. Én nem tudom, hogy csinálja. Lehet, hogy van valami titkos vezeték azon a részen…és néha érdekesen gesztikulál, mintha a gyárakban is jól bevált ujjal mutogatós rendszerrel próbálná magában tudatosítani, hogy éppen merre járunk. Valahogy így: Szentpétervár (rámutat a térképre), repülőgép/ülés (rámutat), (megint térképre muatat)  yossh…  (suzukisok előnybenJ)