Az utóbbi napokban zajlottak le országszerte a ballagások és az évnyitó ünnepségek. Ez Japánban nagy esemény, különösn a szülőknek, akik talán ilyenkor láthatják, hogy lám az a sok túlóra, és a kollégákkal való munka utáni közös kötelező kocsmázás meghozta gyümölcsét. Ilyenkor megy ám a rongyrázás, főleg az anyukák részéről: hiszen meg kell mutatni a többi anyukának, hogy az ő gyereke, habár az egyenruhája nem is mutatja, jó családból származik.
Nekem is a héten kezdődtek el végre valahára az óráim. Eddig csak kellemesen csalódtam. (Van meseórám is:))juppííí!!)
A héten megvolt az első állásinterjúm is, ahova úgy tűnik, hogy fel is vettek. (Talán hála Johannának és a melírtincseknek:)) Kicsit különös volt ez az 'elsőre minden sikerül' érzés, de azért hamar hozzászoktam. Sajnos még egy darabig nem kezdhetek, mert egy hosszú regisztrációs pocedúrát kell végigvárnom, pl.: míg elismerik, hogy én tényleg egy lény/földönkívüli vagyok (alien), aki békés szándékkal jött a kis japimukik közé, és aki csupán diákmunkát vállalna heti 28 órában. Hogy hova vettek fel, az még titok, de voltaképpen könnyen kitalálató. Annyit segítek, hogy jó a Dobos tortájuk :)
Születésnaposoknak szeretettel:
