Még mielőtt bárki azt hinné, hogy valami miszikus szertartásról van szó, gyorsan közlöm, hogy ez egy outlet-vásár neve, melyen nagy kedvezménnyel lehet európai márkákat venni. Mint az köztudott, a japánok borzasztóan szeretik a márkákat, Európát pedig annál inkább, úgyhogy ez egy kisebb ünnep a pénzesebb réteg számára. Ruhák, szőnyegek, kalapok, bőröndök mellett az európai kulinária is bemutatkozhatott. Itt jött a képbe a mi kis standunk...

Nagyon büszke voltam, hogy két napon keresztül reggeltől estig magyar csokit és olykor mangalica kolbászt árulhattam:) Tessék, csak tessék, kóstolják meg bátran az egyenesen Magyarországról importált, 55%-os kakaótartalmú étcsokit, mely Európában több díjat is nyert. Tessék, csak bátran, ingyen van a kóstolás.  És ez így ment egész álló nap berekedésig. Szerencsére jó sok csokit sikerült eladnom :), úgy érzem pályát tévesztettem... A két nap alatt szociológiai elemzést végeztem

magamban a vásárlókkal kapcsolatban. Teóriám szeint a vevőket kb 5 kategóriába lehet besorolni: 1.:kis mókus módjára szaglászó, mindent megtapogató, 2.:a stand előtt lassan, merengő szemekkel elhaladó, 3.:orosz tank módjára céltudatosan megrohamozó, 4.: magyar? és nem belga? kérdést feltevő és a 5.: a márkát már ismerő, Magyarország neve hallatára anekdotázásba kezdő vásárló.

Itt volt a vásár (azaz még egy szinttel lejjebb)

Egy szinttel fölötte pedig épp bolhapiac volt