Hadd kínáljak meg mindenkit a munkáim édes gyümölcseivel.
I.
Aki ismer, tudhatja rólam, hogy nem szívlelem a sört, és persze nem vagyok német. Márpedig akkor felmerülhet a kérdés: mit keresek felszolgálóként/csaposként egy német sörözőben!? A válasz nem olyan bonyolult: 1. véletlen, 2. jó a fizetés, és 3. egy átlag japán hipp-hopp el tudja hinni rólam, hogy most perdültem oda hozzájuk Münchenből.
A japán vb-válogatottnak szurkolók
A munkám azzal kezdődik néha, hogy felsöpröm kinn az üzlet bejáratát. Ez egy csodálatos fogás az üzlettulajdonostól, hiszen így minden jött-ment ember láthatja, hogy ebben az étteremben egy igazi külföldi dolgozik, vagyis hiteles az étterem. Néha szoktam magamban énekelgetni, így minden napszaknak, minden munkának megvan a fejemben a maga éneke. Érdekes módon, amikor kinn söpröm az utcát a söröző és a sok járókelő előtt, mindig a Nabucco című operából a rabszolgák dalát, vagy József Attilának a Kertész leszek című versének megzenésített változatát dúdolgatom (erre csak mostanában tudatosult bennem :)), természetesen egy kis átköltéssel: "Ha már elpusztul a világ, ne legyen az utcáján szemét..." sajnos nem rímel:(
Sokmindent meg kellett tanulnom a sörökről, és az ételekről.(Amúgy ivott már valaki Franziskaner sört? Pl a Hefe Weissbier Hell című sörnek tényleg banán íze és szekfűszeg illata van? A Bock sörnek pedig karamell íze és gyümölcsös aromája?... félek, sose fogom megtudni....) És tudtátok, hogy ha a sört habosan öntöm a pohárba más íze lesz, mintha csurgatva, hab nélkül? Egy teljesen új világ tárult elém.
Néha szegény vendégeket meghökkentem a gyenge poénjaimmal. Egyik nap, egy hölgy kissé révbe meredt tekintettel bejött az üzletbe, és mintegy kinyilatkoztatásképpen, csak úgy bejelentette: (ha szó szerint fordítom) gyerekem van. Ami gondolom azt akarta jelenteni a szótárában, hogy gyerekkel vagyok, bejöhetek gyerekkel is? Mire erre én azt mondtam neki, hogy: gratulálok, mert a mai világban már kevesen vállalnak gyereket. Persze hozzátettem, hogy örömmel várjuk a gyerekkel együtt, de hiába...szegényt jól elijesztettem.
Amire nagyon büszke vagyok: sikerült elérenem, hogy a szakácsok minden ügyességüket összeszedve minden alalommal valami különleges ételt készítsenek nekem. (Mindig pontozom őket :))
