A család

 2010.03.23. 18:55

Először is CSODÁLATOSAK a haikuk!!Szuperek vagytok!!

Pár nappal ezelőtt a kis hostelben, ahol megszálltam kamishibai-t tartottak. Ez a mesélés egyik fajtája. A mesemondó képeket használva mond el egy történetet. Régen a buddhista szerzetesek ennek segítségével terelgették Nirvánába az embereket. Később moralizáló jellegét elvesztve a pórnépet szórakoztatta, ma pedig inkább a gyerekeket.

Egy kis részlet belőle: (amúgy angolul beszélnek:)))

https://www.youtube.com/watch?v=_w2QNBsrDmQ

Hétfőn munkaszüneti nap volt, mindenki parkokba ment, hogy cseresznyevirágzást nézzen. Mi is elmentünk. Útközben figyelmes lettem egy kisgyerekre, akit az apja éppen sajátos módon nevelt (köszi apu+anyu a csodás gyerekkoromat!:)):

Amit nagyra tartok a japánokban 1.: ahogyan tálalni tudják a dolgokat, lásd Ginza egyik kirakata:

Tegnap találkoztam a "fogadócsaládommal". Érdekes esettanulmány, azt hiszem lesz majd mit írnom:) A hölgy 39 éves, egy kozmetikai szalon vezetője. Vagány, annyira laza, hogy ha csavar lenne egy szerkezetben, az biztos darabjaira esne. Mint utóbb kiderült egy gésanegyedben lakom (Mukojima), sőt az "anyuka" maga is havonta kétszer eljár gésáskodni:egy étterem szokta felkérni, hogy szépen felcicomázva szolgálja fel az ételt az üzletembereknek, beszélgessen velük és néha táncoljon nekik. És itt következhetne egy jó hosszú rész a gésákról, tévhitekről, valóságról, de ezt lehet hogy inkább egy következő alkalommal mondom el. Amúgy mindketten rendesek, szerintem nagyon jól jártam velük.

Waseda:

 

Ma volt az orientáció-sorozat első napja. Volt szó mindenről: pl. ne áruld a tested, hisz nem azért jöttél ide. Ha földrengés van, ne pánikolj, bújj be az asztal alá. (Gondolom ez akkor érvényes, ha az egyetemi órán vagyunk, mert az otthoni asztalok alá maximum csak a kis csivava fér be.) Az összes diákszervezet kampányolt, hogy miért éri meg az ő szervezetükhöz csatlakozni. Kaptunk ebédet, ami nagyon rendes volt tőlük, de azt se fogyaszthattuk el csak úgy. Az egyetem büféjének a tulajdonosa, aki a  szendvicseket készítette, biztosított minket afelől, hogy ha hozzá megyünk enni, és csatlakozunk az ő szervezetéhez is, akkor kedvezményt fog adni a szendvicsek árából. Jött egy másik japimuki, aki arra hívta fel a figyelmünket, hogy ha nála vesszük majd meg a mobiltelefonjainkat, akkor nagyon jól fogunk járni, mert a külön wasedásoknak szánt díjcsomag rendkívül kedvező kondíciókkal bír. Kicsit csalódott voltam, hogy egy bank sem képviseltette magát, hogy náluk csináltassuk meg a hitelkártyáinkat..

A bejegyzés trackback címe:

https://bocipok.blog.hu/api/trackback/id/tr241863151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

San_ 2010.03.24. 16:54:41

A kisgyerek mit csinál ott a betonon fekve? Kihallgatja a kőzetlemezeket és előrejelzi a földrengést?
Érdekes ez a nagy kampányolás az egyetemen a külföldiekért... Hány új diák érkezett amúgy erre a félévre?
süti beállítások módosítása