A minap Tokió egyik kertjében voltunk, a Koishikawa Korakuen-ben, amelyet a híres Tokugawa család egyik sarja alapított 1629-ben.
Odafelé vezető úton... (bölcsis séta) Már az megdöbbentő számomra, hogy a babakocsiban nem kis pincsikutya ül, hanem kisgyerek...
A kert, amiben februártól novemberig mindig virágzik valami gyönyörűség... Februárban a japán barack, március végén, április elején a cseresznye, április végén a wisteria, április végétől június közepéig az azalea (rhododendron), egész májusban a nyuszifülű írisz? :)) (szó szerinti fordítás, javítson ki a hozzáértő), júniusban a sima írisz, augusztus végéig a lótusz, szeptember végéig a vízililiom, novemberben pedig a momiji (japán törpejuhar)
A Telihold híd
Sajnos nem tudtam szerzetesi csöndbe burkolózva meditálni az íriszek kékségén, a levelek suhogásán, vagy a tóba vízgyűrűt fodrozó kacsák úszásán, mert az "osztályban" mindenkinek sietnie kellett a következő órára. Majd ősszel, amikor gyönyörű piros lesz minden...
A taxis feladványban már a végén sikerült jó megoldásokra jutni. Nagyon jók voltatok!! Aki legkevésbé számít, vagyis a legalacsonyabb beosztású ül legelől, mert baleset szempontjából az a legveszélyesebb hely. A legbiztonságosabb a sofőr mögötti, ezért oda ültetik a vendéget, mert ugye Japánban a vendég az úr. Mellette ül az igazgató, bal szélen hátul pedig a felettesed. A mottó: a biztonság mindennél előbbrevaló, első a biztonság!!!
Egy kis személyes: jövő héttől (júli 1.) új családhoz fogok kerülni... szóval kicsit izgulok, hogy ők hogy fognak tudni megemészteni, de bízom a legjobbakban:) Drukkoljatok:)
