Eddig csak annyit tudtam az Aikido-ról, hogy ha netán az egyik családtagod műveli, akkor előfordulhat, hogy minden előzetes bejelentés és figyelmeztetés nélkül rád támad, elkapja a karodat és addig tekeri, csűri-csavarja, míg kegyelemért nem esedezel.

Tegnap szerencsém volt az egyik egyetemi óra révén egy keveset megtudni erről a japán "küzdősportról". Kezdve azzal, hogy a századfordulón egy 150 centis ember találta ki, aki jujutsu-t (szabadfogás technikája), kenjutsu-t (kard technikája) és joujutsu-t (bot technikája) tanult, amikor egy szép napon szembe találta magát egy nála jóval erősebb és magasabb emberrel. Sikerült úgy legyőznie, hogy a másik rettentő nagy energiáját a maga hasznára fordította. Ezt az embert Ueshiba Morihei-nek hívták.

Miért "küzdősport" és nem küzdősport? Azért mert a lényege nem a harc, hanem a béke, nem a győzelem vagy a vereség a fontos, hanem az, hogy a testedet és lelkedet megedzve önmagaddal és a természettel harmóniába kerülj, és a világbékét hirdesd. Ez egy olyan gyakorlat, amit nemtől, kortól függetlenül bárki végezhet, hiszen lényege az, hogy a másik (a támadó fél) energiáját használod fel a magad javára, így nem kerül számodra erőveszteségbe.

Nagyon tetszik, hogy a hála és a tisztelet kifejezése fontos számukra.  (Amikor beléptünk a dojo-ba egyből meg kellett hajolnunk,és akkor is, amikor kimentünk, nem is beszélve a mester előtti meghajlásról.) Ez nemcsak az Aikido-ra, hanem minden (küzdő)sportra igaz. Például baseball meccsen a játékosok amint a küzdőtérre érnek, leveszik a sapkájukat, és meghajolnak, ezzel kifejezve hálájukat. (Erre kíváncsi vagyok, úgyse láttam még baseball meccset)

Majd mindezek után a gyakorlatban is kipróbálhattuk, hogyan kell Aikido-san állni, ülni, járni, térden menni. Izgi volt. Érdekes volt a járás: jobb láb - jobb kar, bal láb - bal kar (Ez a legtöbb japán küzdősportban így van. Ha tévednék, javítson ki, aki jobban tudja). Ennek persze megvan a maga jelentése (nem azért találták ki, hogy nevetségessé tegyék vele a harcosokat). Szóval tegyük fel, hogy szamuráj vagy, és éppen bandukolsz az erdőben a cseresznyefák alatt, amikor egyszer csak megtámadnak. De mivel túlságosan elmerengve nézted a cseresznyevirágokat, vagy nem voltál aznap jó passzban; netán csak kezdő szamuráj vagy, emiatt sajnos előfordulhat, hogy nem találod el a kardoddal az ellenséget. Ha a jobb karoddal húztad ki a kardot, és úgy mégy, mint egy civil, akkor az azt jelenti, hogy a bal lábad van elől és a ’ki tudja hol áll meg, és kit hogyan talál meg’ kardod így belefúródhat a saját bal combodba. Míg ha a fentebb említett járást használod, akkor kevesebb az esélye annak, hogy önmagadban kárt okozol. 

Amúgy régen egyáltalán nem voltak színes övek: csak fehér és fekete volt. Úgy lehetett megkülönböztetni egy profit egy kezdőtől, hogy megnézték mennyire koszos az edzőruhája. Ha retekmocsok volt, az azt jelentette, hogy a viselője jó sokat gyakorolt, ha csak picit piszkos, akkor csak nemrég kezdte el az edzéseket.

Az egyik önkéntes éppen megtámad :))

Én meg piff... adtam neki. Szegényt azért egy kicsit sajnáltam... (A kettő közti állapotról azért nincs kép, mert olyan gyors voltam, hogy nem lehetett lefotózni :))