A sport, amihez, ha nem vagy elég duci, nem leszel elég menő...
Valami nagyszerű érzés volt belépni a stadionba, teljesen magával ragadott a hangulat. Kezdve a szumósok édes, babahintőporra emlékeztető szagával, a mérkőzést törökülésben, vagy netán fekve szemlélő közönségen át, a gyönyörű kimonókba öltözött hölgyekig, urakig.
Persze az olcsójegyesek (4500 yen), mint én, a karzatról néztük végig az egészet. Félidőben érkeztem meg, (addig órám volt) de pont jókor, mert éppen részese lehettem egy „lemondási ceremóniának”. Az egyik szumós úgy döntött, hogy abbahagyja a versenyzést és visszavonul. Még csak a negyvenes éveiben jár, ezért joggal tehetjük fel a kérdést, hogy hova ez a nagy sietség. Ennek az oka az lehet, hogy az utóbbi időszakban a mérkőzéseken mindig csak veszített. Ilyenkor levágják azt a kis copfot, amit éveken keresztül büszkén növesztett. Ez a sámsoni szertartás, amit kb egy perc alatt fájdalommentesen véghez lehetne vinni, egy órán keresztül tartott. Ugyanis az összes barát, csapattárs, szponzor ilyenkor abban a megtiszteltetésben részesülhet, hogy egy arany ollóval egy-egy centit vághat a hajvégből.
Elég rossz érzés lehet a sok, könnycseppvadász fotós előtt egy órán keresztül ülni, arra gondolva, hogy minden egyes levágott hajtinccsel egyre távolabb kerül attól az élettől, amit addig annyira szeretett. Persze a végén, amikor már az apja és az edzője vágott a hajából, akkor már igencsak törülgette a szemét. Szegény… De sebaj, az élet megy tovább, mint ahogy a mérkőzések is folytatódnak.
https://www.youtube.com/watch?v=KJLnKN9DYVw
A mérkőzéseket megnyitó mozgássorozat (sajnos a videón az eleje lemaradt), melynek funkciója a rossz szellemekkel való megvívás, és az istenek kegyeinek elnyerése, engedély, a mérkőzésre. (Nekem legalábbis ez jött le belőle)
Mielőtt belépnének a körbe, sót szórnak maguk elé, ezzel megtisztítva a teret. Számomra az a legcsodálatosabb, hogy egy ilyen ősrégi küzdősportot, mint a szumót, a mai napig éltetik, becsben tartják. A szabályai, szartartásai ugyanazok maradtak. Vegyük például azt, hogy nő nem léphet a körön belülre. Ugyanis az egy szent hely, és ha nő oda belép, azzal esetleg tisztátalanná teheti. (Gondolom itt a nők havi tatárjárásos korszakára való tekintettel hozták meg ezt a döntést.) A mai emancipált világban simán el tudnám képzelni, hogy egy nő azzal szerez magának hírnevet, hogy ő volt az első, aki megszegte a szabályt, és belépett a ringbe. Csak azt csodálom, hogy még egy nőbe sem bújt a kisördög, hogy megszegje ezt a szabályt. Amúgy ez a nőkre vonatkozó tilalom még egy helyen érvényes: a szakékészítő műhelyekben.
https://www.youtube.com/watch?v=IMUlt5EWYWU
