Életkép: Reggel, ha épp nem a My Golden Baby kelt, sokszor egy halálhörgés-szerű hangra riadok fel, amit aztán már férfikiáltásnak hallok, majd végül átmegy varjúkárogásba (de lehet, hogy holló?)... nagyon misztikus... Lehet, hogy az alagsorban fogva tartanak egy külföldi diákot, akinek nem ízlett az anyuka főztje, vagy netán a nappaliban merészelt internetezni a laptopján? Midenesetre jobb, ha nyitva tartom a szemem, főleg ha már egyszer felébredtem.

Ismét találkoztam a professzorokkal, akik 3 órán keresztül tesztelgettek, kérdezgettek, vizsgálgattak, míg a végén feladták, és megállapították, hogy nem lesz velem semmi baj Japánban, és ennek örömére elvittek egy okinavai kifőzdébe. Ott ettem ezt az érdekességet. A kérdés: vajon a marha melyik testrészéből származik ez az étel? Aki kitalálja, annak küldök egy igazi, hamisítatlanul japán képeslapot (ígyis-úgyis mennem kell postára, szóval...)

Azt ugye már említettem, hogy az anyuka remekül főz, csak az a baj, hogy mindezt zsigerből teszi. Ezért sajnos nem tudja megmondani, hogy miből mennyit kell az ételbe rakni, úgyhogy én is csak úgy "érzésre" fogom átadni a titkos recepteket :) Az első lépés a fűszerek: nem használ mást, mint sót, borsot, szójaszószt és szakét. (Érdemes befektetni egy jobb minőségű szójaszószba/szakéba)

Kabocha (azaz sütőtök) Ez egy zseniálisan finom étel, és nem kell hozzá más, mint sütőtök, szójaszósz és szake :) Itt megint fennakadhatunk egy apróságon: más az itteni, és más az otthoni sütőtök. De azért talán egy próbát megér. Kb 200 g meghámozott sütőtökhöz annyi vizet kell adni, hogy éppen ellepje, majd öntünk hozzá körülbelül 2 kk szójaszószt, és fél ek szakét, talán még egy-két csipet cukrot. Ebben az esteben nem hiszem, hogy jó ötlet lenne kólával helyettesíteni a szakét. Próbálkozhatunk egy nagyon pici pálinkával, de talán ha nem rakunk bele semmi alkoholt, az se baj. Addig kell főzni, amíg teljesen puha nem lesz.

• Rántotta japán módra: a felvert tojásba szójaszószt öntünk és egy-két csipet cukrot adunk hozzá. Serpenyőben, kevés olajjal kell kisütni. Előny, ha van wok-ja valakinek. Amikor beleöntjük a felvert tojást a serpenyőbe/wokba, hagyjuk, hogy szétterülve süljön egy picit, majd laza mozdulattal :)) próbáljuk átfordítani a másik oldalára. Nem baj, ha nem sikerül, sőt az a lényeg, mert a végén nem egy palacsinta-, hanem egy réteges tekercs-szerűséget kell kapjunk. Sajnos erről nincs képem, és bocsánat, ha nem magyaráztam el eléggé érthetően, de a végeredményben nem a forma, hanem a tartalom lesz a lényeg, ugye :))
• Szintén szójaszósz és tojás kell a következő ételkiegészítőhöz: Keményre főtt tojást két napig kell szójaszószban áztatni (talán jót tesz neki egy-két csipet cukor is :)), majd két nap után hümmögve és nyammogva megenni.

A japánok (tisztelet a kivételnek) nemcsak a halat, hanem a húst is majdnem nyersen (angolosan) szeretik. Természetesen ez csakis a marhahús zsírmentes részére vonatkozik.

A húst egy kicsit kell csak megsütni kevés olajban, hogy épphogy csak színe legyen. Majd vékony szeletekre kell vágni. Tálaláshoz érdemes Worcestershire szószt használni. Vagyis ezt a szószt felhigítjuk egy kis vízzel, teszünk bele vékony karikákra vágott újhagymát, majd ebbe rakjuk/mártogatjuk a húst. Zöldségekkel tálaljuk.

A marhahúsok tetején legelő zöld csillagocskákra és a tartósítás fortélyaira a következő adandó alkalommal fogok kitérni.

Apropó! Tudtátok, hogy ha a tejet kicsit megsózzuk, akkor édesebb és finomabb lesz?!

Egy tanulságos japán mese a 6. századból.

Valamikor réges-régen Isten összehívta a birodalom összes állatát, és a következő utasítást adta ki: „Ma december harmincadika van, lassan közeleg az új esztendő, ezért elrendelem, hogy újév első napjára minden állat jöjjön a palotámba. A leggyorsabb 12 állat  lesz a kiválasztott; amelyik állat pedig legelsőként érkezik meg, az lesz egy éven keresztül az állatok királya.” 

Az egérkének ez nagyon megtetszett. Mondta is a tehénnek:

- Te tehén, ez tényleg igaz? Akár ilyen kis termettel is dirigálhatok egy éven keresztül olyanoknak, mint a tigris vagy a ló?

- Persze egérke!  Bárkiből lehet király, aki szorgalmas, és iparkodik.

Egyedül a macska felejtette el, hogy melyik napra kell odaérni a palotához, ezért megkérdezte az egérkét. Az egérke így felelt neki:

- Ó, csak újév második napjára kell odamenni. - A macska ezzel megnyugodott és továbbállt.

A tehén közben készülődött az útra, mert bizony messzire kellett menni, ő meg tudja magáról, hogy nem olyan fürgék a lábai. Ezért, hogy időben odaérjen jóval hamarabb el kellett indulnia. Megtudta ezt az egérke, és a megfelelő pillanatban ráugrott a tehén hátára, és azon utazott egészen az Isten palotájának kapujáig. Ebből a tehén persze semmit sem vett észre.

Éppen akkor kelt fel a nap, amikor a kapuhoz érkeztek. Amint kinyílt a kapu, az egérke, hopp, leugrott a tehén hátáról, és gyorsan beszaladt rajta. Így lett az első az egérke, második a tehén, majd ezután érkezett meg a tigris, a nyúl, a sárkány, a kígyó, a ló, a birka, a majom, a kakas, a kutya és végül a vaddisznó. A macska sajnos csak másodikán ért oda, ezért ő nem kerülhetett bele ebbe a társaságba. Talán ezért üldözi azóta is a macska az egeret.

Hmm, lehet, hogy az egérkét inkább patkánynak kellett volna fordítanom…

A szavazás tiszteletére:

Képek csak úgy, tegnapról:

Ismét a Sumida folyó.

Egyenruhás kisdiákok épp örülnek, hogy egy külföldi fényképezi őket.

Shibuyai híres gyalogos-átkelőhely. Ezt lehet látni a Baraka című filmben is.

Shibuya-ban találtam ezt a cseresznyét (8400 yen, a fölötte lévő pedig majdnem a duplája, pedig nincsenek is fadobozba csomagolva). Japánban amúgy a gyümölcsök általában kicsit drágábbak. De az is lehet, hogy egy picivel puccosabb áruházba tévedtem :)

És a híres magyar Dobos torta ugyanabban az áruházban (ez nem a Gerbeaud-ban készült, az picivel drágább). Azért erre büszkék lehetünk!

..és ha azt a sok tortát mind megesszük... :)) Egy igazi szumós Ryougoku-ban.

Az utóbbi napokban zajlottak le országszerte a ballagások és az évnyitó ünnepségek. Ez Japánban nagy esemény, különösn a szülőknek, akik talán ilyenkor láthatják, hogy lám az a sok túlóra, és a kollégákkal való munka utáni közös kötelező kocsmázás meghozta gyümölcsét. Ilyenkor megy ám a rongyrázás, főleg az anyukák részéről: hiszen meg kell mutatni a többi anyukának, hogy az ő gyereke, habár az egyenruhája nem is mutatja, jó családból származik.

Nekem is a héten kezdődtek el végre valahára az óráim. Eddig csak kellemesen csalódtam. (Van meseórám is:))juppííí!!)

A héten megvolt az első állásinterjúm is, ahova úgy tűnik, hogy fel is vettek. (Talán hála Johannának és a melírtincseknek:)) Kicsit különös volt ez az 'elsőre minden sikerül' érzés, de azért hamar hozzászoktam. Sajnos még egy darabig nem kezdhetek, mert egy hosszú regisztrációs pocedúrát kell végigvárnom, pl.: míg elismerik, hogy én tényleg egy lény/földönkívüli vagyok (alien), aki békés szándékkal jött a kis japimukik közé, és aki csupán diákmunkát vállalna heti 28 órában. Hogy hova vettek fel, az még titok, de voltaképpen könnyen kitalálató. Annyit segítek, hogy jó a Dobos tortájuk :)

Születésnaposoknak szeretettel:

Éljen a Húsvét! Éljenek még egy-két napig a cseresznyevirágok!

Az ünnepre való tekintettel íme a haiku-hajtások:

borús reggelen esőcseppek csillannak az aranyesőn /Riell/ A legjapánosabb

 Tornyon innen nyúl. Mint a serkenő rügy, zöld. Füle lekonyul. /Sándor/ A legviccesebb

Szemhéjzuhanás Apró hangya toporog Lassú (hó)olvadás

Hópehely piheg az arcomon Rianás sóhajt a Dunán S lefolyik a tavasz /Eszter/ A legköltőibb

Folytatás következik, és egy kis ráadás.

Következzék a ráadás: Említettem, hogy Tokió gésanegyedében lakom. Ilyenkor ők is előmerészkednek rejtekükből és a cseresznyefák latt szolgálják fel a kedves, szenzációra éhes vendégeknek a zöld teát és a dango-t (rizsgombóc, ezt ette Momotaró is, ettől lett nagyon erős, lásd japán népmesék)

Választani lehetett, hogy melyik lány szolgáljon ki. Én őt szemeltem ki. Igaz, ő még csak gésatanonc, de nekem ő tetszett a legjobban. (Remélem fiúk nektek is bejön, mert nagyon igyekeztem, hogy jól válasszak:))

Amúgy Japánban a cseresznye kuriózum, nagyon kevés helyen termesztik, ezért nagyon drága. Fadobozkában árulják. A legolcsóbb kb 800 Ft, de abban csak 5-6 szem van. a A legdrágább 20 ezer Ft körül van. Ha elmondanám nekik, hogy a nagymamám kertjében saját cseresznyefám volt, amiről annyit ehettem, amennyit csak akartam, biztos sírnának...

Ohanami olyasmit jelent, hogy virágnézés, vagyis megnézni, hogyan nyílik a cseresznyefa virága. Hál' Istennek Magyaroszágon is vannak cseresznyefák szép számmal (halkan megjegyzem, hogy sajnos nem pont ugyanaz a fajta), ezért otton is elvégezhetjük ezt a gyakorlatot. Ehhez nem kell más, csak minimum egy cseresznyefa. (Ami lehet akár egy négysávos út közvetlen szomszédságában is.) Fontos, hogy eltávolítsunk a cseresznyefa alól és közeléből szögesdrótot, karót, villanypásztort stb., hogy kényelmesen leteríthessük pokrócunkat. Ám, ha nagyon japánosan akarjuk csinálni, akkor rikítókék műanyag takaró-szerűséget kell beszereznünk (tipp: IKEA-s zacskók összevarrása). Utána jöhet a piknikeskosár, vagy a helyi üzletláncban frissen vett nyalánkság, és ehetünk, ihatunk, szórakozhatunk kedvünkre. Közben néha-néha fátyolosan révedt szemmel felnézhetünk a cseresznyevirágokra, és elmerenghetünk múlandó kis életünkön.

Anita kedvéért egy kis takoyaki :) (palacsintatészta-szerűségben polipdarabok)

Próbáltam rájönni, hogy miért olyan fontos a japánok számára a cseresznyevirág. Ki is faggattam ismerőseimet, akik azt mondták, hogy talán azért különleges, mert csupán egyszer virágzik egy évben mindössze 3-4 napon keresztül. Egy csupasz fát kell elképzelni, ami egyszer csak virágba borul, majd pár nap múlva újra csupasz lesz. Vagyis egyszerre szimbolizálja az újjászületést és az emúlást. Talán mivel a legtöbb helyen fehér, ezért kötődhet hozzá a tisztaság és a megtisztulás fogalma is.  Van, aki azt mondja, hogy ez a szamurájok virága... nem tudom, az biztos, hogy nemzeti jelkép Japánban. Mármost ha a fa szemszögéből nézzük, akkor borzasztóan rendes tőle, hogy ekkora áldozatot hoz a japánokért: egész évben rút kiskacsának lenni, majd csupán 4 napra kecses hattyúvá változni türelmet igénylő meló.

Ha Japán és virág, akkor cseresznye, ha állat, akkor darumadár. Ha Magyarország, akkor ...?

Amit Japánban szeretek 3.: Környezettudatos életmód, szelektív hulladékgyűjtés és annak szigorú betartatása, főleg Sumida körzetben, ahol lakom.

Csak úgy nincsenek kukák az utcán, mint nálunk a szép narancssárgák. Itt is külön kasztrendszer van a szemét számára. Ez egyúttal bosszantó is lehet, mert sajnos kevés helyen vannak kitéve, így előfordulhat, hogy 15-20 percet kell sétálnod a szeméttel a kezedben míg találsz egy jóravaló szemetest.

Éppen szétcsomagoljuk a frissen vett tengeri herkentyűket. A fehér műanyag vackot (kép legalján, középen) az áruház újra felhasználja, ezért leszedjük róla a celofánt, abba rakjuk halacskákat, rákocskákat (kép alján, középen), a fehér műanyagszerűséget pedig egy tárolóba tesszük. Az anyuka (végre egy kép róla:))tép még egy műanyag zacsit, csak a biztonság kedvéért, hogy a kütyük tutira ne lógjanak meg a celofánból. (Ez szerintem zseniális!)

Ha netán saját kosárral mennél vásárolni, akkor egyrészt eleve nem kell sok kis zacskót felhasználnod, amit majd úgyis kidobsz, másrészt értékelni fogják az üzletben, hiszen bónuszpontokat kapsz érte a kártyádra, amit majd később levásárolhatsz.

Ahogy Erdélyben szokás mondani: nem jött hogy elhiggyem... Nem gondoltam volna, hogy ennyi klub, egyesület létezhet egy egyetemen belül. Ezeknek a kluboknak az volt ma a feladatuk, hogy minél több gólyát, diákot a saját malmukra hajtsanak. Nekik hála, egy kis büszkeség fogott el, hogy egy ilyen egyetemen tanulhatok... (csipp-csöpp:)) Azt hiszem, ha a Pázmányra vagy az ELTE-re jönnének, kóruson, kirándulók klubján meg két-három fajta sporton kívül olyan sokmindent nem találnának. (De javíts ki Dani, ha tévednék) Próbáltam videókat csinálni, sajnos egyik rosszabb lett, mint a másik, de azért talán így is vissza tudják adni az egész hangulatát. Íme a videók:

https://www.youtube.com/watch?v=kO5mGCZAoKI

https://www.youtube.com/watch?v=X-m6RvI2q4w

https://www.youtube.com/watch?v=Q8PkqEXIMRk

Megtaláltam a szteppesek klubját is!!! (Nem volt nehéz, csak a fülemet kellett hegyezni:)) Sajnos ennek a klubnak az embere volt a legkevésbé kedves/szimpatikus, így nem készítettem róla semmit... Remélem azért befogadnak majd. (Bezzeg a krikettes lányok, komolyan kedvet csináltak!! Kár hogy az edzéseik reggel 7-kor kezdődnek...)

Gondolom az anime fan club egyik tagja... 

Ennek a klubnak az a hobbija, hogy a sci-fi-s filmek főszereplőinek a jelmezét elkészítik és utána eljátsszák a kedvenc jeleneteiket. (Adnak ilyen filmeket egyáltalán Magyarországon? Vagy ezek rajzfilmek?)

A Sumida folyó partján sétáltam és örültem...

Még mindig nem tudom, hogy milyen üzenetet hordozhat az Asahi sörgyár csodálmánya, de talán egy nap majd megvilágosodom.

Hoppá!! Most mondják épp a háziak, hogy a sárga spermaszeűséget egy olasz cég tervezte, és elvileg a bátorság tüzét szimbolizálja... :))

Megtetszett ez a szentély, így hát bementem. Tele volt öltönyös emberrel. Azt hittem, hogy halotti szertartást végeznek, vagy valami ilyesmit, de kiderült, hogy a világbékéért imádkoznak.

Kutyaremények:

Shinjukuban jártamban-keltemben...

Azért elmosolyodhatott volna, bár lehet, hogy pont így cuki??

A keretes szerkezet érdekében...

Ma találkoznom kellett két egyetemi profeszorral, akik a lelkem világát fogják vizsgálni fél éven keresztül. Azt nézik majd, hogy milyen hatással lesz a személyiségemre Japán és ezen belül a fogadócsaládom. No erre kiváncsi leszek...

Tegnap óta már nem esik az eső, úgyhogy kicsit körülnéztem a környéken. A legelső dolog, ami feltűnt, az a bejárati ajtón volt:

A fölső sorban az anyuka vezetékneve szerepel, alatta a kis csivaváé, majd a harmadik sorban az élettársának a családni neve van kiírva. Megtisztelő, hogy én is odakerültem az aljára :)

A ház nagyon jó helyen van, szinte közvetlenül a Sumida folyó partján. A közelben van egy hangulatos kis pakocska is.

Bónuszként itt épül kb. 5 percnyi sétára a világ legmagasabb tornya, aminek igazán hálásak a háziak, hiszen így az ingatlanuk ára a duplájára nőtt.

Most tartanak 328 méternél (vagyis már most magasabb, mint az Eiffel-torony), amúgy várhatóan 634 méteres lesz.

Egész végig azon morfondíroztam magamban, hogy a csudába fogják leszedni onnan azt a két nagy darut... (biztos kamikazedaruk, és majd levetik magukat a mélybe)

Tegnap vettem egy végtelenül egyszerű, olcsó (9000yen) mobilt. Szóval, miért lehet ez érdekes számunkra? Talán azért, mert több TV- csatornát lehet vele fogni, és annyit internetezhetsz, amennyit akarsz, mindezt ingyen. Magyarországon hol kapsz ilyet 18 ezer Forintért?

Akkor most kedvezzünk egy kicsit azoknak, akik FŐZNI szeretnek.

Ma  豚の角煮（ぶたのかくに）buta no kakunyi-t készített a háziasszonyom. ("Szögletesen elkészített disznó")

Nagyon egyszerű elkészíteni: először is disznóhús kell hozzá (bocsi Fugi), de nem mindegy, hogy a hús melyik részét használjuk. Hasi szalonnával a legfinomabb (zsír-hús-zsír-hús-zsír). 1.: naagy kockákra vágjuk a húst és serpenyőben kb 5 percig sütjük. 2.: Megvárjuk, míg kihűl, majd utána vízbe rakjuk és puhára főzzük. (előny, ha valaki kuktában főzi, mert gyorsabban elkészül) 3.: Majd ezek után megpároljuk víz, szójaszósz és japán szake keverékében. Akinek nincs otthon szakéje éppen kéznél, az használhat Kólát is. Nem vicc!! Azzal is nagyon finom lesz, nem fog érződni a kóla íze. Majd mindezt főtt kínai kellel tálalhatjuk és természetesen rizst eszünk hozzá. Kicsit zsíros, de finom. Még nekem is ízlett a csupa zsír része is, pedig más esetben rá se tudnék nézni ilyen férfiételekre.

Vállalkozó kedvűeknek ajánlom azt a szendvicset, amit tegnap egy japán főzőmagazinban láttam. Mindössze kenyér, mogyoróvaj, 2 szelet sonka és karikára szeletelt banán kell hozzá. Ezt pontosan ilyen sorrendben kell egymásra helyezni, és sütőbe rakni, hogy épp hogy csak egy kicsit megsüljön. Aki netán kipróbálná, az megírhatná, hogy milyen.

Amit Japánban szeretek 2.: 100 yenes boltok. Élelmiszerektől kezdve kozmetikai cikkeken keresztül a háztartási eszközökön át minden pontosan 100 vagy 105 yenbe (200Ft)kerül. Ideális spórolni vágyóknak :))

Először is CSODÁLATOSAK a haikuk!!Szuperek vagytok!!

Pár nappal ezelőtt a kis hostelben, ahol megszálltam kamishibai-t tartottak. Ez a mesélés egyik fajtája. A mesemondó képeket használva mond el egy történetet. Régen a buddhista szerzetesek ennek segítségével terelgették Nirvánába az embereket. Később moralizáló jellegét elvesztve a pórnépet szórakoztatta, ma pedig inkább a gyerekeket.

Egy kis részlet belőle: (amúgy angolul beszélnek:)))

https://www.youtube.com/watch?v=_w2QNBsrDmQ

Hétfőn munkaszüneti nap volt, mindenki parkokba ment, hogy cseresznyevirágzást nézzen. Mi is elmentünk. Útközben figyelmes lettem egy kisgyerekre, akit az apja éppen sajátos módon nevelt (köszi apu+anyu a csodás gyerekkoromat!:)):

Amit nagyra tartok a japánokban 1.: ahogyan tálalni tudják a dolgokat, lásd Ginza egyik kirakata:

Tegnap találkoztam a "fogadócsaládommal". Érdekes esettanulmány, azt hiszem lesz majd mit írnom:) A hölgy 39 éves, egy kozmetikai szalon vezetője. Vagány, annyira laza, hogy ha csavar lenne egy szerkezetben, az biztos darabjaira esne. Mint utóbb kiderült egy gésanegyedben lakom (Mukojima), sőt az "anyuka" maga is havonta kétszer eljár gésáskodni:egy étterem szokta felkérni, hogy szépen felcicomázva szolgálja fel az ételt az üzletembereknek, beszélgessen velük és néha táncoljon nekik. És itt következhetne egy jó hosszú rész a gésákról, tévhitekről, valóságról, de ezt lehet hogy inkább egy következő alkalommal mondom el. Amúgy mindketten rendesek, szerintem nagyon jól jártam velük.

Waseda:

Ma volt az orientáció-sorozat első napja. Volt szó mindenről: pl. ne áruld a tested, hisz nem azért jöttél ide. Ha földrengés van, ne pánikolj, bújj be az asztal alá. (Gondolom ez akkor érvényes, ha az egyetemi órán vagyunk, mert az otthoni asztalok alá maximum csak a kis csivava fér be.) Az összes diákszervezet kampányolt, hogy miért éri meg az ő szervezetükhöz csatlakozni. Kaptunk ebédet, ami nagyon rendes volt tőlük, de azt se fogyaszthattuk el csak úgy. Az egyetem büféjének a tulajdonosa, aki a  szendvicseket készítette, biztosított minket afelől, hogy ha hozzá megyünk enni, és csatlakozunk az ő szervezetéhez is, akkor kedvezményt fog adni a szendvicsek árából. Jött egy másik japimuki, aki arra hívta fel a figyelmünket, hogy ha nála vesszük majd meg a mobiltelefonjainkat, akkor nagyon jól fogunk járni, mert a külön wasedásoknak szánt díjcsomag rendkívül kedvező kondíciókkal bír. Kicsit csalódott voltam, hogy egy bank sem képviseltette magát, hogy náluk csináltassuk meg a hitelkártyáinkat..

Ma vettem végre szuperrózsaszín fényképezőgépet: CanonIXY DIGITAL 510IS, (pont olyan színe van, mint ennek a cseresznyevirágnak:) ) Ki is próbáltam:

Aprószentek

Feladat: különbségeket találni az iwiw-es vagy facebook-osváltozat és e fénykép között.

A manga- és animerajongók "zarándokhelye": Harajuku.

Folyt. köv.

Figyelem!!! Pályázatot hírdetek: A tavaszról kéne írni egy haiku-t, de lehet egy óda is, kinek mi a szimpatikusabb.  A legjobb alkotások közül nem sorsolok ki egy kétszemélyes Japán repülőutat, viszont a nyertes kérhet tőlem valami kis csekélységet Japánból, persze ajándékba:)).   

Nem tudom, hogy aludtatok-e már egy 24 nm-es szobában 11 lánnyal együtt. (Bocs fiúk, nem tudtam máshogy megfogalmazi a kérdést:)) Érdekes etnográfiai, kultúrális és pszichológiai tanulmányt lehetne erről készíteni, és mindehhez elegendő lenne csupán az ágyakat és a körülötte felhalmozódó csomagfoszlányokat alapul venni. Szerencsére már csak három éjszaka, és nem kell többet különböző nyelven hallgatnom a horkolásokat.

A szállásról azoknak, akik Japánba jönnének (amúgy aranyos hely):

http://j-hostel.com/

Ma egy másik lelkes turistacsapattal újból Uenoban kötöttem ki. Az olasz lány kedvéért elmentünk megnézni az ottani állatkertet, mert az útikönyvek szerint van ott egy óriáspanda. A lelkesedésünk csak fokozódott, amikor megtudtuk, hogy ma ingyenes az állatkert. (Gondolom azért ingyenes, mert most hétvégén fog Japánban hivatalosan beköszönteni a tavasz.) Szóval odaértünk, de kiderült, hogy az óriáspanda plüssből van... Azért körbenéztünk. (Nem tudtam még a képeket lekicsinyíteni, bocsi)

Sikeres érkezés után ezer yenért (kb kétezer Ft) sikerült eljutnom Naritából Tokióba ha jól emlékszem Keiou vagy Keisei Line volt), ez szuper ár, mert emlékszem, amikor először tettem meg ezt az utat 6 ezer yenembe került. Szóval megérkeztem Ueno-ba egy magyar karateedzővel, aki nagyon kedvesen segített, hogy ne nyomjon agyon a 40 kilós csomagom. (Mellesleg sikerült kinyitnom a bőröndöt:))) juppííí, éljen).

A mai napomat azzal telt, hogy egy görög scrácnak tolmácsolgattam, aki cserébe engedte, hogy fényképezzek a gépén, míg nem veszek magamnak egyet, szóval már vannak képek is. Elmentünk az Ueno parka, ahol bár még nem virágzik a cseresznye, csak talán egy hét múlva, de sok érdekes művészlelket lehetett látni. Például őt:

<object width="480" height="385"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/AQh8ht408uk&hl=ja_JP&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/AQh8ht408uk&hl=ja_JP&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>

És őt... (aki mellesleg egy életlen fűrészen játszik)

<object width="480" height="385"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/FRrabuQ73Bc&hl=ja_JP&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/FRrabuQ73Bc&hl=ja_JP&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>

Remélem holnap már veszek magamnak egy jó fényképezőgépet...

Ferihegy: majdnem lekéstem a repülőt, amikor odaértünk, kiderült, hogy 24 kg a bőröndöm. Udvariasan figyelmeztettek, hogy 4 kilóval több van benne, így kilónként 8 ezret kell fizetni. Ám a Madariakat nem olyan fából faragták, hogy megadják magukat holmi súlytöbbletnek: gyorsan, ahányan voltunk, (öten) kipakoltuk a reptér közepén a bőröndömet, a másik kézipoggyászomat. Update-teltük a cuccaimat, így sikerült végül 20 kilóra lefogyasztani. Annyira jól sikerült az akció, hogy a nagy bőröndön sikerült elállítani a kódot, és persze egyikünk sem tudja… Sebaj, legfeljebb láncfűrésszel szétvágom, ha megérkeztem.

A hosszú repülőútnak többek között az a hátránya, hogy az embernek sok ideje van gondolkodni, így hamar eszébe jut, hogy miket felejtett otthon…

Csodás kis helyet kaptam a folyosó mellett, a gép leghátsó részébe. Szerencsére a kis mamuszos japánok még nem sodortak el a nagy vécére járás közepette Előnyei: menekülésnél én jutok ki először, szabadon mászkálhatok. Nem úgy mint, szamurájlelkű, üzletember-külsejű (japán) útitársam, aki azóta a helyén ül, mióta beszállt a gépbe, vagyis már több mint 9 órája. Én nem tudom, hogy csinálja. Lehet, hogy van valami titkos vezeték azon a részen…és néha érdekesen gesztikulál, mintha a gyárakban is jól bevált ujjal mutogatós rendszerrel próbálná magában tudatosítani, hogy éppen merre járunk. Valahogy így: Szentpétervár (rámutat a térképre), repülőgép/ülés (rámutat), (megint térképre muatat)  yossh…  (suzukisok előnybenJ)

A családom épp azt ünnepli, hogy egy évig nem fog látni.

Csendélet:  Ancsus egy ceruzával szúrkálja az erős paprikát; Etti, Rityesz és Bence épp Zsozsókát szórakoztatják, a többiek próbálják megemészteni anyukám 20 fogásos csodaebédjét.

 Sáándor szerint most már muszáj valamit írnom a lelkem rezdüléseiről is. 1. rezdülés: még nem izgulok és nem estem pánikba. Egyéb rezdülések nincsenek, bocsi...